Végzős diákjaink sikere a Politikon, közéleti és politikai vitaversenyen
Több mint 50 csapat, három forduló és megannyi megvitatásra váró közéleti téma
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ostrakon Szakkollégiuma harmadik alkalommal rendezte meg a PolitikON Közéleti Készségfejlesztő és Politikai Szimulációs Versenyt, amelyen iskolánk 12.a osztályos diákjai, Czike Viola, Hrabóczki Dániel és Kovács Domonkos 1. helyezést értek el.
Hrabóczki Dániel beszámolója következik.
Amikor Bartáné tanárnő szeptemberben feldobta az órán a PolitikON verseny ötletét, nos, nem volt nagy a lelkesedés, három felderült arcot kivéve... Mi hárman egyből tudtuk, hogy nekünk itt nincs mese, indulnunk kell, hiszen mindhármunkat foglalkoztat a történelem, a közélet és a politika, ez a verseny pedig pont a hozzánk hasonló diákoknak kerül megrendezésre, az ideivel együtt immár a harmadik alkalommal, töretlen sikerrel.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ostrakon Szakkollégiuma szervezi a versenyt, ami három fordulóból állt. Az elsőben egy tesztet kellett kitöltenünk, amiben aztán tényleg minden volt: aktuálpolitika, történelmi kérdések, sőt, még dinoszauruszok is... Ehhez még le kellett adnunk egy fiktív, „mi lett volna, ha” típusú feltevéssel foglalkozó esszét, aminek a témája idén a „mi lett volna, ha az ellenreformáció nem lett volna sikeres Magyarországon” volt.
Ezt követően a második fordulóban egy elképzelt kisváros, Bodrogszentmárton polgármester-jelöltjének kampánystábjává váltunk. Feladatunk egy maximum 10 perces kampányvideó készítése volt, amiben bemutattuk, jelöltünk hogyan oldaná meg az öregedő lakosság, az elköltöző fiatalok és a bezárt élelmiszergyár miatt nehéz helyzetbe került település problémáit.
A verseny a január 19-i döntőben kulminálódott, ami ezúttal élőben, az NKE Ludovika szárnyépületében került megrendezésre. A döntő egy oxfordi vitaformátumban lefolytatott disputa volt, amelyben különböző témákban kellett a csapatoknak versengeni, pro és kontra oldalon. A témákat a döntő előtt 2 héttel tudtuk meg, azonban azt, hogy pro vagy kontra oldalt fogunk képviselni, a helyszínen derült ki. Ezután csak 5 perc felkészülési idő állt a rendelkezésünkre, mielőtt a vita elkezdődött volna.
A verseny előtti két hétben fáradhatatlanul készültünk, beszédeket írtunk, megvitattuk a másik ötleteit, előre kidolgoztuk a vita során várhatóan felénk intézett kérdésekre a válaszokat, illetve számos vitatechnikát tanultunk.
Végül a döntő reggelén felkészülten, és győzelemre való eltökéltséggel a szívünkben indultunk útnak. Megérkezésünkkor a Ludovika épület pompázatos Széchenyi terme fogadott, ahol először találkoztunk a döntőben részt vevő másik 7 csapattal. A nyitó ünnepély után meg is kezdődött a délelőtti versenyblokk.
Első vitánk tételmondata így hangzott: „A hagyományos oktatási módszerek mellett nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a mesterséges intelligencia alapú oktatásra”, és a kontra oldalt képviseltük. Bár az első vitánkon még kissé botladoztunk, az alapos felkészülés segítségével meg tudtuk nyerni.
A második vitánk tételmondata: „Be kell vezetni a kötelező sorkatonaságot hazánkban”, és a pro oldalt képviseltük. A szoros vitában számos remek érv hangzott el mindkét oldalon, de végül a zsűri a mi csapatunknak ítélte meg a győzelmet. Az ebben a vitában kontra oldalt képviselő csapattal ezek után össze is barátkoztunk.
A végső döntő előtti ebédszünetben igazi svédasztalos ebéd fogadott minket, ahol tudtunk a fárasztó délelőtti blokk után egy kicsit lazítani.
A döntőnk tételmondata: „Az európai parlamenti választásokon célszerű a választási korhatár 16 évre történő csökkentése” és a kontra oldalt képviseltük. Az eddigi legszorosabb vitánkra került sor, és egyik csapat se talált fogást a másikon. A vita közepén váratlan vendégek érkeztek a döntő termébe. A vietnámi miniszterelnök és küldöttsége, cseppet sem zavartatva magát, a terem hátsó falán kifüggesztett magyar hadvezérek portréit szemlélte meg. A meglepő intermezzo közben a vita szünetelt, így lehetőséget kaptunk egy kis soron kívüli készülésre. A küldöttség távoztával újra megindult az éles vita, melynek végeztével nem volt egyértelmű, hogy ki győzött.
A döntő után hosszabb szünet következett, amíg a zsűri megvitatta az eredményeket. Ezalatt jókat beszélgettünk versenytársainkkal.
A záróünnepségen és eredményhirdetésen feszülten és bizakodva vártuk a várva várt eredményt, de tudtuk, hogy bármi is lesz: mi már győztünk. Amikor kihirdették a 2. helyezettet, tudtuk: elsők vagyunk.
A szeptember óta tartó fárasztó munka meghozta gyümölcsét, és az elmúlt két hét még keményebb munkája után eljött a várva várt pillanat: megpihenhettünk.
Természetesen ez a győzelem nem sikerülhetett volna Bartáné tanárnő nélkül, aki az egész verseny alatt támogatott minket, segített fejlődni, és rávilágított hibáinkra. Ezúton is köszönjük neki a folytonos segítségét!













