Iskolánk története

 

Háromszáz év alatt sok minden megtörténhet és meg is történik. Egyszer pezseg az élet, másszor alig pislákol. A pezsgés és pislákolás kettősségében mutatjuk be az iskola történetét, de arról ne feledkezzünk meg, hogy az igazi érték, az Isten útján járás, nem egyenlő sem a pezsgéssel, sem a pislákolással.

Az alapítás és az első évek: A török hódoltság ideje alatt szinte teljesen lepusztult város a 18. század elején gyors fejlődésnek indult. Gróf Kollonitz Zsigmond váci püspök gondoskodni kívánt a város lelkipásztori ellátásá­ról és az ifjúság neveléséről (valamint a protestánsok arányának csökkentéséről), ezért 1714. október 3-án kelt alapító­levelé­ben alapítványt rendelt az iskola javára, a fönntartáshoz hiányzó összeg fejében pedig a piaristákra bízta a váci felsővárosi plébánia ellátását. Az első piaristák 1714 őszén érkeztek Vácra Zajkányi Lénárt vezetésével, és megkezdték a tanítást. 1716-ban Kollonitz püspök Bécsbe került, és a plébánia elvesztése miatt nehéz helyzetbe jutó rendtagokat 1725-ben Berkes András váci nagyprépost segítette ki saját házának rendi célra történő felajánlásával. A nagyprépost telkén rendház és templom is épült 1727-re.

Növekedés: 1733-ra már hatosztályos lett az intézmény, indult humanista osztályt, majd 1764-től filozófiai kurzus is. Ezek az osztályok a kisgimnáziumon felül magasabb képzést adtak, a rendi utánpótlásban is szerepet játszottak. Gróf Migazzi Kristóf püspök számos formában segítette az isko­lát. Ekkor látogatta meg az intézményt Mária Terézia, aki­nek a diákok egy Plautus darab színre vitelével kedves­kedtek. A püspök ösztönzésére létesült – a király­nő támoga­tá­sával – a nemes ifjak nevelésére szolgáló The­resianum, ahol szintén piaristák oktattak. Migazzi püspök adományából az iskola új épületrésszel bővült, melyről a zöld kapu feletti emléktábla is tájékoztat minket. Mindeközben 1768-ban az iskola ta­nuló­inak létszáma elérte az 553-at.

Kisebb hullámvölgy: Már a Mária Terézia által kiadott Ratio Educationis következtében csökkenésnek indult az iskola, mert a gimnáziumi felkészítő osztályokat megszüntet­ték. Az igazi erőpróbát azonban II. József intézkedései jelen­tették. 1784-ben meg­szüntette a Theresianumot. Egy évre rá az elűzött domonkosok épületébe helyezte át az iskolát és tandíjat vezetett be, míg az iskola épületét laktanyaként, a templomot istállóként hasznosította. A tanulólétszám ezek következtében a harmadára esett vissza.

Regenerálódás: I. Ferenc uralkodása alatt viszonylag gyorsan helyreállt a régi rend: 1796-ban a piaristák vissza­kapták épületüket, 1806-ban a 2. Ratio Educationis értelmé­ben ismét hatosztályos lett a gimnázium.

Nagyobb hullámvölgy: A szabadságharc idején az iskolát bezárták (sokan részt vettek a harcokban). Leverése után a neoabszolutista kormányzat tanügyi rendeletet adott ki, ami­ben bevezették a nyolcosztályos gim­náziumot és az érettségit. Mivel Vácon ezt a Rend nem tudta finanszírozni, csak négy­osztályos iskola működhetett, ami a gyereklétszám 100 alá való csökkenését eredményezte. Ugyan 1852-ben itt állították föl a rendtartomány akkori egyetlen noviciátusát, amely 1947-ig működött, de a pangáson ez sem segített.

Kilábalás és virágzás: Évtizedeknek kellett eltelnie, mire az iskola visszanyerte régi énjét. Nem sokkal a kiegyezés után (1870-ben) Peitler Antal püspök és a város kérésére az iskola ismét hatosztályossá bővült, majd Petróczy László kartali plébános alapítványából 1880. szeptember 16-án ünnepé­lyesen megnyitották a nyolc­osz­tályos főgimná­ziumot. A következő évben már 12 ta­nu­ló érettségizett iskolánkban. A tanulószám emelkedése és az igé­nyek változása 1893-ban építkezést tett szükségessé: az új épületszárnyat Schuster Konstan­tin váci megyéspüspök, egy­kori piarista rendtag építtette meg a magánvagyonából. Ebben már tornaterem, rajzterem, szertárak, valamint fizikai és természetrajzi előadótermek is voltak.

A világháborús vereség, az ország szétdarabolása és a forradalmak megrázkódtatásai csüggedés helyett tettvágyat eredményeztek. 1922-ben megalakították a 192. számú Erdősi Imre Cserkészcsapatot, a következő évben pedig létrejött a Váci Piarista Diákszövetség, aminek célja a rendhez való ragaszkodás, a hazaszeretet, a vallásosság és az összetartozás ápolása, jelenlegi és volt diákjainak erkölcsi és anyagi támogatása. Bővült az iskolaépület, a főépület avató­ünnepélye 1941. szeptember 7-én volt.

A tetszhalott: A II. világháború után hatalomra kerülő kommunisták elképzelései szerint a civil és egyházi szerveze­tek, intézmények felszámolásra kerültek. 1948-ban államosí­tották az iskolákat, a miénket is, majd két év múlva feloszlatták a szerze­tesrendeket (de a piaristák Budapesten és Kecskeméten folytat­hatták az oktatást). A váci piaristák szétszóródtak, páran megmaradhattak a Rendben, páran egyházmegyei alkalma­zásba kerültek, mások világi foglalkozás után néztek. Az 1948-ban államosított gimnázium két év múlva Sztáron Sándor nevét kapta (később átköltözött a Papnevelő Intézet épületébe), és ebben az évben indult meg az épületben az első gépipari technikumi osztály, ez Lőwy Sándor nevét vette fel. A rendszerváltáskor Sztáronból Madách, Lőwyből Boronkay lett. A piarista szellem az egykori iskolában végzettek életé­ben, emlékeiben és a Szent Anna Kórusban élt tovább.

Újraindulás: A piaristák 1990. július 29-én, a templom búcsúján jelentek meg újra Vácon. A tulajdonképpeni újraindulás szeptember 29-én volt, az ismét ide költöztetett Noviciá­tus ház Veni Sancte-jával. A gimnáziumi oktatás a következő év szeptemberében kezdődött két I. osztályban 40–40 tanulóval. Az újraindításban résztvevő piaristák: Kőváry Károly igazgató, Pázmándy György házfőnök, Ludmány Antal (a ’48 előtti iskola tanára), Molnár István, dr. Nemes György, dr. Jelenits István (akkori tartományfőnök) és Vereb Zsolt igazgatóhelyettes (egy év múlva).

Az épületegyüttesben a Boronkay és a Piarista Gimnázium párhuzamosan működött, voltak közösen használt részek (konyha, tornaterem), 1998-ban elkészült a torna­csarnok. 2001 szeptemberében három koedukált osztály kezdte meg a 9. évfolyamot, a következő évben egy osztállyal ismét megindult a nyolcosztályos gimnázium. 2003 szeptem­berére visszakaptuk a teljes épületet, megkezdődött a felújítás. 2004 őszén az egyik kilencedik osztály nyelvi előkészítő osztályként indult. A következő évben új könyvtár­terem és fiúkollégium került kialakításra az épületben. 2009-ben haladta meg az iskola tanulóinak létszáma története során először a 600-at. 2014-ben ünnepelte iskolánk alapításának 300., 2017-ben pedig az újraindulás 25. évfordulóját.

Iskolatörténet részletesebben:

- A honlap régebbi iskolatörténeti összeállítása a kezdetektől az újraindulásig, sok korabeli forrás felhasználásával (levelek, évkönyvek, Historia Domus).

- Évről-évre a rendszerváltástól napjainkig.

- A honfoglalás ezeréves évfordulójára, 1896-ban kiadott millenniumi évkönyvben megjelent iskolatörténet.

- Papi és szerzetesi hivatások a váci Piarista Gimnáziumban 1920 és 1945 között. (Megjelent a jubileumi évkönyvben.)

- Az iskola és a rendház könyvtárainak története a kezdetektől 2006-ig, a hozzá tartozó mellékletek: az iskolába járó tanulók létszámának alakulása 1717-1947 között; a magyarországi piarista rendházak könyvtári kiadásai az 1810-es évek végén; a könyvtárosok az iskola és a rendház könyvtáraiban 1755-1948 között; a tanári könyvtárba járó folyóiratok számának alakulása 1876-1944 között.

- Kitűnően érettsegizett diákjaink 1995 óta.

 

Naptár
Aktuális | Következő események
Naptár Hírek Blog Galéria

Design: Unicial Program: Florka