Dolgozói kirándulás

Több éves hagyomány iskolánkban, hogy a tanévzáró után, a szabadságok megkezdése előtt, július első napjaiban a technikai, a konyhai, valamint az irodai és az oktatást segítő dolgozók egy közös kirándulással búcsúznak az elmúlt évtől.

Utunk kiindulópontját, a kora délelőtti ragyogó napsütésben fürdő Nagymarost, ki-ki egyénileg érte el: kerékpáron, vonattal, autóval vagy gyalog. Idei úticélunkat, Visegrádot egy kis kitérővel közelítettük meg; a dunakanyari körjárattal elhajóztunk Zebegény felé, majd a Duna túloldalán Dömöst érintve érkeztünk meg Visegrád hajóállomásra. Visegrád a déli órákban ragyogó kék, felhőtlen égbolttal fogadott minket, ezért keresve az árnyékos járdaszakaszokat, kissé cikk-cakkos útvonalon sétáltunk el a Visegrádi Palota Múzeumba.

A romjaiban is lenyűgöző pompás palota, mely a XV. század első évtizedéig a magyar uralkodók székhelye volt, felvillantotta régi dicsőségünknek a történelem homályába vesző fényét.

Az uralkodói rang megkövetelte külsőségek bámulatosan gazdag építészeti kincseit a Lapidáriumban (kőtárban) csodálhattuk meg. A kellemesen hűvös épület és a csodás akusztikai lehetőségek maradásra késztettek minket: dalra fakadtunk, és többszólamú kórusművek, kánonok csendültek fel az évszázados falak között a váci Piarista Gimnázium dolgozóinak spontán előadásában.

A királyi lakosztály termeiben járva felidézhettük az uralkodók életének díszleteit a rekonstruált lakó- és fogadószobaszoba, konyha és fürdőhelyiség megtekintésével. A konyha nyitott tűzhelyén Mátyás királynak is készült ebéd, melyet az uralkodó nyáron és tavasszal szívesen fogyasztott el a teraszon, a hársfák árnyékában. Az ételekhez felhasznált fűszernövények, zöldségek és gyümölcsök egy része a palota kertjéből származott. A helyreállított fűszerkert, gyümölcsös- és pihenőkert ma a régi időket felidéző növényi gazdagságával várt minket, látogatókat.

Míg mindezeket a helyszíneket bejártuk, már javában készült ebédünk a Kovács-kert étteremben, ahová kimelegedve, tikkadtan, a sok szép látnivalóval eltelve érkeztünk 2 óra körül.

A közös ebéd előtt Kalász Ákos igazgató úr megköszönte az iskola dolgozóinak az elmúlt, különösen nehéz tanévben végzett munkáját. Megemlékezett a járvány következtében elhunyt kollégánkról, Kármán Szabolcsról is, akinek hiányát nap mint nap érezzük. 

A frissítők és a jóízű ebéd után új erőre kapva készen álltunk arra, hogy a révvel utunk kiindulópontjára, Nagymarosra áthajózzunk. A rövid út során bebizonyosodott, hogy munkatársaink mindenhez (is) értenek, hiszen ni csak, kit is látunk a révhajó kormányánál?

Így nem is csoda, hogy mindannyian az óhajtott révbe, azaz Nagymarosra értünk, ahonnan fáradtan, de élményekkel telve indultunk haza.

Már most várjuk a következő évi kirándulást, addig is fel-felidézzük az ott készült fotók segítségével visegrádi élményeinket.

Forrás: https://www.visegradmuzeum.hu/kiralyi-palota

Szöveg: Nádas Veronika
Fotó: K.Á., StonehillB, B-R.T.