Király Bálint tanár úr és a 10. c-s diákok zarándoklata Csíksomlyóra
Pünkösdvasárnap előtti csütörtökön Király Bálint osztályfőnökünk elvitt Erdélybe pár embert az osztályunkból. Név szerint Andrási Ajsa, Bencsik Anna, Petróczki Luca, Kenessey Eszter, Császár Soma és Bénik Márton indult el erre a hosszú útra. Izgalmas utazás volt, mert körülbelül 9 órát utaztunk 7-en egy 7 személyes autóban 4 napnyi ruhával, polifoammal, hálózsákkal felszerelkezve. Odafele Kolozsváron megálltunk, hogy találkozzunk Tanár úr egyik régi magyartanárával. Estére érkeztünk meg Háromkútra, ahol a helyi tanítónő adott nekünk szállást. Fantasztikus hely ez a kis falucska. Több kilométer hosszú falu, de egy utca az egész. Az út két oldalán van egy-egy tanya, aztán 50 méterre a következő. Aznap már csak vacsoráztunk, majd a tanítónő kisfia dalokat játszott nekünk a szintetizátorán. A szállásadónk vendégszeretete és fia zenéje elvarázsolt minket, és egy örök emléket adott.
Másnap túráztunk egyet a közeli hegyekben. Célunk az Egyes-kő volt, ahova sikeresen felgyalogoltunk pár óra alatt. Az Egyes-kő meghódítása igazi kaland volt, minden lépésnél éreztük, hogy közeledünk a célhoz. A hegytetőn olyan panoráma fogadott, mely semmihez sem fogható. A túra izgalmát növelte, hogy egy helyi kutya végig kísért minket az egész napos túránkon.
Még aznap elbúcsúztunk a Tanítónőtől és családjától, majd elvittük az autót Csíkszeredába, és elvonatoztunk Gyimesfelsőlokra. Este siettünk aludni, mert másnap pontban 4:30-kor indult a zarándoklat a búcsúra.
A hajnali sötétségban induló zarándoklat körülbelül 30 km volt. Az első 25 km alatt folyamatosan esett, zuhogott az eső, de mire odaértünk a nyeregbe, ahol a búcsús mise volt, kisütött a nap, és mindenünk pikk-pakk megszáradt. A zarándoklat igazi próbatétel volt, de az eső ellenére is kitartottunk, és végül napsütésben érkeztünk meg a várva várt Csíksomlyóra. Nagyon szép helyeken mentünk keresztül többszázan, énekelve, imádkozva. Az ünnepi szentmise után meghallgattunk egy Szent Kinga életéről szóló előadást, melyben a Tanár úr volt énektanárának, Vera nővérnek a kórusa énekelt. Utána elmentünk Szovátára, ahol fáradtan, de jobbnál jobb élményekkel a szívünkben bújtunk a paplan alá.
Másnap elmentünk a helyi misére, majd beköszöntünk Vera nővérnek, aki megmutatta a házukat, kórustermüket. Újult erővel vágtunk bele a hazaútba.
