Nyári emlékek - bringatúra a Tiszánál

A 8.a bringatúrája a Tiszánál - élménybeszámoló.

A tavalyi tanévben tett Balatonkerülésünkön – no és a Laudet(o)ur mozgalomban elért második helyezésünkön - felbuzdulva idén is biciklizésre adtuk a fejünket.  Ebben az évben a Tisza mellett kerékpároztunk. Túránk kiindulópontja Sátoraljaújhely volt.  Míg mi odavonatoztunk, kerékpárjaink egy segítőkész szülő jóvoltából az iskola vontatóján és a kísérő busz csomagtartóján utaztak. A túrát két szülő és osztályfőnökünk férje kísérte.

Az első nap még lájtos volt: mindössze 11 km Sárospatakig. Ott a remek Végardói kempingben sátoroztunk, illetve múlattuk időnket a strandon. A legbátrabbak a másnapot 10 extra kilométerrel kezdhették: öten feltekertek a Megyer-hegyi tengerszemhez. (Bakancslistás rejtett kincs Sárospatak mellett! Keress rá!)

Ezután azonban igazi izzasztó megpróbáltatás következett: Közel 80 km tekerés a forróságban, a gáton, árnyék nélkül. A táj azonban kárpótolt mindenért. Jót fagyiztunk Tokajban, majd időutazás-szerű élményünk volt a tiszatardosi - drótkötélen vontatott- kompnál. (Pl: 33 lábas jószág fér el a kompon…) A legszebb pillanat a tiszalúci kempingbe való megérkezés volt: egyszerű, de mesés kis kempingünk közvetlenül a Tisza egyik holtágánál feküdt. Azonnal kellett csobbannunk egyet, sőt, még másnap reggel is… A szúnyogok mennyiségéről azonban ne beszéljünk. Ha azt hihettük, hogy Duna-menti emberekként szokva lehetünk a sok szúnyoghoz, hát csúnyán tévedtünk…

A következő napok kevesebb megpróbáltatást jelentettek, már csak 50 – 40 kilométereket bringáztunk. A harmadik éjszakánkat nem kempingben, hanem egy nagy faházban töltöttük Tiszacsegén, ágyikóban aludhattunk egyet. A Tisza melletti esti andalgás helyett azonban ismét a belső térben való játszást, kártyázást választottuk, találjátok ki, miért!

A vasárnap reggelt misével kezdtük. Nagyon megörültek nekünk, azt mondták a helyi bácsik-nénik, még tán soha ennyien nem voltak a templomban. Lelkileg így feltöltekezve vágtunk neki az útnak. Falvakon a Tisza-tóig nem mentük keresztül, vadregényes, gémes, vadmadaras, őzikés, szalmabálás tájon át kerekeztünk. Tiszafüredtől változott a kép: turistáknak kiépített strandok, büfék, pazar nyaralók mellett vezetett utunk.

Abádszalókon volt utolsó kempingünk, de előtte még strandoltunk egyet (ahol meccset is néztünk). Az utolsó nap sok látnivalót kínált: Tiszalöknél a hallépcsőt csodáltuk meg, (Infó és webkamera itt: https://ilovetiszato.hu/2020/03/02/kiskorei-hallepcso-a-halak-kedvence/), majd megtekintettük a poroszlói ökocentrumot. Először is hajókáztunk a tavon, egészen bent a nádasban.

Ha nem tudjátok, mi az a bakcsó, mennyivel csökken a tó vízmennyisége a víz téli leeresztésekor vagy mi a különbség a kormorán és a kárókatona között[1] , akkor mindenképpen látogassatok el ti is ide. Sőt! Egy csomó óriási akváriumot is fogtok látni, bennük a Magyarországon valaha élt legnagyobb halfaj néhány egyedével, akik egy helyen konkrétan a fejetek felett úszkálnak el. Aki tudja, mi ez a halfaj, szeptemberben keresse a 9.a-t! Az első három jó válaszért kaphattok csokit![2]

Így ért véget ötnapos túránk, ami igazi közösség-kovácsoló kirándulásnak bizonyult, annál is inkább, mert a következő tanévtől hozzánk kapcsolódó négy új diákot is velünk volt – így összesen huszonhárom gyerek és négy felnőtt élhette végig ezt a fantasztikus túrát. MELEGEN ajánljuk másoknak is!



[1] semmi
[2] abból a csokiból, amit 240 km-en utaztattunk meg, ötször olvadt cseppfolyóssá majd szilárdult vissza, és hazahoztuk Vácra

Naptár
Aktuális | Következő események
Naptár Hírek Blog Galéria

Design: Unicial Program: Florka