Szalagavatók hétvégéje

November 5-6-7-én kerültek megrendezésre a végzős diákok szalagavató ünnepségei. Mindhárom osztály szentmisével kezdte, a szalagtűzést egy táncos, zenés est követte, ahol helyet kaptak a diákok, osztályfőnökök emlékeket felidéző beszédei is.

A 12. A osztály november 6-án gyűlt össze erre a szép ünnepre, Szesztay Ajnácska (12. A) összefoglalóját olvashatjuk:

Idén szeptemberben immáron tizenegyedszer tért vissza osztályunk az iskolába az élménydús nyáriszünetről. Ezúttal azzal a tudattal, hogy az utolsó évünket töltjük az iskola falai között.  Még meg sem szoktuk új helyzetünket, amikor a szalagavató közelségének szele meglegyintett minket, és neki kellett látnunk az előkészületeknek. Szerencsére a legtöbb lány már nyáron kiválasztotta a ruháját és a tánctanárral is egyeztettünk korábban, ezért úgy tűnt nem állunk rosszul. Annak ellenére, hogy sok próbánk elmaradt, november elejére sikerült megtanulnunk a két táncot és az osztályéneket úgy, hogy az osztály tagjai között szinte végig béke uralkodott, komolyabb nézeteltérésre nem került sor. 

November hatodikán egy órakor találkoztunk az iskolában, és este már a szalaggal a kabátunkon hagytuk el az épületet. Az ünnepség szentmisével kezdődött, melyet Acél Zsolt celebrált, itt került sor a szalagok megáldására is. Az ezt követő műsor minden része az osztály más-más oldalát mutatta meg. Az első videó megmutatta, mennyit változtunk gyermekkorunk óta, melynek nagy részét teszi ki az iskolában töltött  nyolc év, erről az időszakról tanúskodott a második videó, valamint az osztályfőnök beszéde. A múlt eseményeinek felidézésével szemben az osztályének az előttünk álló lehetőségekről szólt. A táncok pedig az osztály jelenlegi összefogását mutatták meg. Ezzel az eseménnyel egy újabb szép emlékkel gazdagodott az iskola történelme. 

A szervezésben nagy segítségünkre volt a 11.a osztály. akik a büfében, a ruhatárban, az öltözésnél és a konferálásnál ellátott szolgálatukkal biztos hátteret nyújtottak ahhoz, hogy azzal az érzéssel térhettünk haza, hogy méltó és igazságos ünnepen vettünk részt.

A 12. B osztály szalagavatójára november 5-én került sor, Gável Réka (12. B) így írt az előkészületekről és magáról az eseményről:

November 5-én került megrendezésre osztályunk, a 12.b szalagavatója. Nagy izgalommal, és rengeteg szervezéssel készültünk erre az ünnepre. Ezúton is szeretnénk megköszönni a sok segítséget, melyet a szervezésben kaptunk, osztályfőnökünknek, Péli Sándor tanár úrnak, szüleinknek, tanárainknak, a 11-eseknek,  Jónás Annának, aki nagy türelemmel tanította be nekünk az táncokat.

A készület nem volt zökkenőmentes, mindenkitől egy kis áldozatot igényelt, de a problémákra mindig találtunk valamilyen megoldást, amihez nagy mértékben hozzájárultak a szavazások. Azt gondolom ezek a kisebb nehézségek is hozzájárultak osztályközösségünk fejlődéséhez. Ugyanakkor rengeteg örömmel is járt a készülődés. Mindez megérte!

Egy csodálatos élménnyel gazdagodhatott mindenki. Valóban egy ünnepként élhettük meg ezt a napot. Igazgató úr szavaival élve, „a legméltóbb módon: Szentmisével kezdhettük az ünneplést”, ahol sor került a szalagok megáldására, melyeket Osztályfőnökünk személyesen tűzött mindenki szíve fölé. A szalagtűzést a Piarista Himnusz eléneklésével zártuk.


Fotó: Varga Péter & Mátyás

Az ünnepség az iskola dísztermében folytatódott. Amíg a vendégek elfoglalták helyeiket, az osztály felkészült a keringőre. A lányok egymásnak segítve öltöztek szebbnél-szebb fehér ruháikba. Nagy izgalom lett úrrá rajtunk, amit egymás bíztatásával igyekeztünk enyhíteni.  A táncot követően egy osztályvideót tekinthettek meg a vendégek, melyben az osztály 8 év során készült képei szerepeltek.

Ezután Igazgató úr, és Péli Tanár úr tanulságos beszéde következett. Egyik osztálytársunk, Oláh Bence ámulatba ejtett mindnyájunkat zongora-tehetségével, ugyanis eljátszotta Chopin Forradalmi etűdjét. Újabb videó után előadtuk az osztálytáncot egy Abba zene-összevágásra.

A szünetben lehetőség volt meglátogatni a büfét, ahol finomabbnál-finomabb, rokonaink által készített ételek várták a vendégeket. Az este az osztály zenei produkciójával folytatódott. 


Fotó: Varga Péter & Mátyás

Talán az este legmeghatóbb pillanatai közé tartozott osztálytársunk, Loch Lilla beszéde, melyben mindenkiről megemlített valami személyeset.

Miután ismét eltáncoltuk a keringőt, az ünnepséget a családtagjainkkal, szeretteinkkel való tánccal, fotózkodással zártuk. Köszönjük a fotósok áldozatos munkáját is!

Összességében azt hiszem mindnyájunk nevében mondhatom, hogy egy óriási élményt jelentett számunkra a szalagavató. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy mindezt lehetővé tette, és kívánom az alsóbb évfolyamba járó diáktársaimnak, hogy méltóan élhessék meg ezt az ünnepet, amikor majd rájuk kerül a sor!

Vasárnap, november 7-én ünnepelt a 12. C osztály, erről Horhi Márta (12. C) írt egy rövid beszámolót:

Egy szalagavató megszervezése, általában nagy izgalommal jár, hiszen ez egy olyan esemény, amely mérföldkövet jelent a diákok életében. Emiatt mindenki szeretné, hogy emlékezetesre sikerüljön, illetve mindenki szeretne évek múltán is jóleső érzéssel visszagondolni rá, amikor egy esős délutánon, a laptopján lévő mappák átböngészése közben rábukkan ifjúkora 36 megapixeles képeire.

Szeptember elején, már az első osztályfőnöki óra alkalmával szóba került a szalagavató, mint téma, s ekkor kezdtünk el gondolkozni azon, hogy a keringő során ki-kivel fog párt alkotni. Mivel az osztályunkban kevesebb a fiú, mint a lány, bevontunk „külsős” embereket is, akik szívesen vették a felkérést. A főszervezői posztot osztályunkból 2 ember vállalta el – akik idegrendszere olykor megszűnt létezni, de fontos hozzátenni, hogy sosem adták fel -, továbbá volt egy zenefelelősünk is, illetve azok, akik az osztályvideók felvételében, összevágásában vállaltak szerepet. A keringőn, valamint az elmúlt 4 és fél év osztályképeit tartalmazó videón, s a kiskori/mostani képekből, rövid jelenetekből összeállított felvételen kívül, szerepelt még a repertoárunkban 2 dal is, melyek közül az egyiket poharak, hangszerek, illetve mesébe illő énekhangunk, míg a másikat az utóbbi kettő segítségével adtuk elő. Eleinte nehezen ment a dalok összerakása, sokszor már úgy tűnt számunkra, hogy reménytelen a helyzet, de szerencsére a főpróba napjára minden hang a helyére került. A mi osztályunk szalagavatóját vasárnap estére tűzték ki. Délelőtt a lépcsők, valamint a díszterem/aula feldíszítésével, s a büfék berendezésével töltöttük el az időt, melyek munkálataiban szinte mindenki segédkezett, mi több, számos anyuka is feláldozta értünk a hétvégéjét annak érdekében, hogy aznap estére összeálljon a puzzle.

A közös ünnepségünk egy szentmisével kezdődött, amelyet Labancz Zsolt atya celebrált, a végén pedig megáldotta szalagjainkat, amiket osztályfőnökünk boldogságtól ragyogó arccal tűzött fel a kabátjainkra. A szertartás meghittségéhez hozzájárult egy gitáros, hangszeres zenekar is, mely egyik osztálytársunk családtagjaiból állt. A szentmisét követően átvonultunk a gimnáziumba, ahol 6 órakor kezdetét vette az előadásunk. Páronként, kezünkben pezsgős poharakkal vonultunk be a díszterembe, meghallgattuk Igazgató Úr beszédét, majd pohárköszöntőjét, s jöhetett a várva-várt keringő.

A társaság egyik fele közvetlenül a szülők előtt, míg a másik a színpadon mutatta be a hetek alatt, „Mátrix” (Marx) Tomi jóvoltából betanított koreográfiát. Utólag kiderült, hogy sokan izgultak közülünk a produkció közben, s voltak olyanok is, akik csak arra emlékeztek, amikor felmentünk, majd lejöttünk a színpadról. Ennek ellenére sikerült minden betervezett térformát szépen megvalósítanunk. A tánc után, sorra kerültek a már korábban is említett osztályprodukciók, videók, továbbá osztályfőnökünk mély gondolatokkal teletűzdelt beszéde, s egyik osztálytársunk gondolatai. Keretes szerkezetet alkalmazva, műsorunk utolsó performanszaként ismét ellejtettük a keringőnket, fordított felállásban. A bált a szülőkkel, testvérekkel, ismerősökkel való közös tánc zárta, s persze nem maradhattak el a hagyományos, báli ruhákban készült fényképek sem.

Összességében úgy gondolom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát az ünnepségen, s bár az elején még nem tudtuk megélni úgy a pillanatokat, ahogy szerettük volna, a közös éneklésnél már mindenki felszabadultan, mosolyogva adta át magát a hangulatnak, s kissé mámoros állapotban konstatálta, hogy milyen érdeklődéssel vannak irántunk szüleink, rokonaink, meghívott vendégeink. Mások visszajelzéseiből is azt sikerült leszűrnünk, hogy a kezdeti bizonytalanságok, nehézségek ellenére, sikerült egy élvezhető, színvonalas műsort összeraknunk, amelyben ki merem jelenteni, hogy mindenki pozitívan csalódott.

Mostanra eltelt már egy kis idő, valamelyest csillapodtak a kedélyek, s próbálunk visszaszokni a normális kerékvágásba… de minden egyes alkalommal, amikor a kabátunkon díszelgő szalagra téved a tekintetünk, szívünk megdobban és arra gondolunk: „Bárcsak újraélhetnénk november 7-ét!”

 

 

Naptár
Aktuális | Következő események
Naptár Hírek Blog Galéria

Design: Unicial Program: Florka