In memoriam Farkas Győző

Farkas Győző a váci Kegyes-Tanitórendi Gimnázium tanulója volt 1944 és '48 között.
2022. május 12-én a Fizikumnál megnyitottunk egy állandó kiállítást, melyben éltére, munkásságára emlékezünk.

Életrajzi adatok - számokban:

Farkas Győző (1933-2020)

1933. november 25. Kisnémediben született

1941-44-ben a Kisnémedi Községi Elemi Népiskolában végezte tanulmányait

1944-ben a Váci Kegyes Tanítórendi Gimnázium tanulója lett

1952-ben (az 1948-ban államosított) Váci Sztáron Sándor Állami Általános Gimnáziumban érettségizett

1957-ben az ELTE Természettudományi Kar Fizikus szakán szerzett oklevelet

1963-ban készített egy gázlézert, nem sokkal később egy rubin lézert

1971-ben megkapta a MTA KFKI Intézeti Díj II. fokozatát a nemlineáris fotoeffektussal kapcsolatos kutatások terén elért tudományos eredményeiért

1975-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Schmid Rezső-díj oklevelét vehette át

1980-ban lett a fizikai tudomány doktora

1992-ben az attoszekundumos fizika egyik atyja, a szegedi ELI-ALPS kutatóközpont Magyarországra való telepítésében és megalapozásában is nagy szerepe volt

2000-ben az MTA Fizikai Tudományok osztálya Fizikai Fődíját vehette át

2006-ban Simonyi Károly-díjjal ismerték el eredményeit

2007-ben az ELTE Aranyoklevelet vehette át a természettudományok területén kifejtett értékes szakmai tevékenységének elismeréseként

2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét kapta meg

2012-ben Gyémánt Matura emléklapot kapott a Piarista Rend Magyar Tartománya és a Magyar Piarista Diákszövetségtől a 60. érettségi évfordulója alkalmából

2013-ban az MTA „kutató professor emeritus” Díszoklevelét kapta meg

2014. március 15-i nemzeti ünnepen a Széchenyi-díjat vehette át atomfizikusként

2020. május 12-én hunyt el Budapesten.

Élettörténete idézetekben: 

1933. november 25-én Kisnémediben született. Édesapja Farkas Antal, édesanyja Cserepka Veronika. 

Családjára így emlékezett 2014-ben:

„Ugyanolyan szegény, átlagos sorsú parasztcsalád volt, mint a faluban a többi. Életünket a távoli múltban kialakult egészséges békesség és a viszonylagos biztonság vette körül. Mindezek megteremtője egyrészt a magától értetődő kemény munka, másrészt a szellemi-erkölcsi, biztos alapú, keresztény világnézet volt. A napot a hajnali harangszóval kezdték és az esti harangszó után a sötétedéskor fejezték be. Az Úrangyalát mindig hangosan mondtuk, - egyedül is. A munkavégzés évi folyása szorosan együtt haladt az egyházi év menetével. Édesanyám már hajnalban az adott ünnepkör szép énekével ébresztett minket, majd a ház körül, vagy a mezőn is, általában dalolva végezték a munkát. Nagyapám megállt a hullámzó zöld búzatábla közepén, és végigtekintve, kivételesen levette a kalapját; azt hiszem, boldogabb embert, azóta se láttam.”

1944-ben a váci Piarista Gimnázium diákja lett

„A váciak tudják, hol van Cseke. Ennek magas dombján az akkor még le nem rombolt kis kápolna felett volt a földünk. Innen bámultam kiskoromban, hogyan kanyarog elő alkonyatkor az aranyfényű Duna a visegrádi hegyek közül, majd elér Vácra, ahol csillognak a keresztek, a gyönyörű tornyok és kupolák, majd szépen halad Buda irányába. Már akkor tudtam, hogy ez nemcsak a legszebb látvány: ez látomás, ez Magyarország.”

„Távoli ismerőseink ajánlották szüleimnek a váci gimnázium értékét és a tanulást. Szüleim ezt megértették, és bár szerették volna, ha a paraszti munkát folytatom, végül beírattak. Jó bizonyítványom alapján tandíjmentesen tanulhattam. Édesanyám kísért el az első Veni Sancte-ra, majd sorra megmutatta a Fehérek, a Barátok templomát, a Székesegyházat és a Hétkápolnát. A zegzugos kis utcákon az akkor még meglevő barokk szobrok között lementünk a Duna partra: a csekei látomás közepébe. Valahányszor Vácra megyek, most is mindig végigjárom ezt a sétát egykori Kísérőmre emlékezve.”

A Piarista Gimnáziumban töltött évekre így emlékezett:

„… szigorú tanáraink már a koradélutáni órákban a Duna parti platánok alatt kedélyesen sétálva és szivarozva történelemről, latinról, irodalomról, zenéről, matematikáról vitatkoztak, de másnap ugyanolyan felkészültséggel és szigorral tanítottak.”

„Minden reggel a mise után katonás rendben vonultunk a tanterembe, de számomra e terem is templomnak hatott.”

"Érzelmi nyugtalanságot az a tudat okozott, hogy amíg én elegáns tanteremben ülve matematikát, vagy latint hallgatok, ez alatt szüleim keményen dolgoznak a földeken. De délután sietve hazaérkezvén, rögtön bekapcsolódtam munkájukba, a nyarat is velük együtt dolgoztam végig.”

„… tanítóink oktattak arra, hogy több mint 2000 éven át, éppen a szellemi és erkölcsi értékek tartották fenn és tették kiemelkedővé Európát, így hazánkat is.”

Az ELTE Természettudományi Karának fizikus szakán folytatta tanulmányait 1952-ben. Egyetemi éveiben angolul és franciául tanulmányozta a tudományos irodalmat, az olvasottakat vizsgáin is felhasználta.

Simonyi Károly (a KFKI akkori igazgatója) meghirdetett a kísérleti atomreaktor beindítása kapcsán egy kurzust, nagyszabású előadássorozatot Atommáglyák címmel a Műegyetemen. A reaktorfizika akkor nagy újdonság volt. Farkas Győző jelesre vizsgázott a tárgyból. Simonyi professzor meghívta őt dolgozni az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) csoportjába.

1952-ben Kossuth-díjat kapott a van de Graaff rendszerű 1 MeV-es részecskegyorsító megtervezéséért. A KFKI-ban 1956-ig az atomfizikai osztály vezetője volt. A Budapesti Műszaki Egyetemen ő alapította meg az elméleti villamosságtan tanszéket. A tudósért rajongtak egyetemista diákjai. Felkérésükre először a BME várbeli kollégiumában, majd az ELTE TTK Múzeum körúti főépületében kultúrtörténeti háttérbe ágyazva nagy sikerű fizika előadásokat tartott. Az előadások nyomán 1978-ban megjelent a A fizika kultúrtörténete c. könyve, melyet újabb kiadások követettek, több idegen nyelvekre is lefordították. Fia, Charles Simonyi, aki a Microsoft fejlesztőjeként, majd kétszeres „űrturistaként” lett ismert itthon és külföldön, díjat alapított édesapja emlékére.

A szakdolgozatát a Kozmikus Sugárzási Osztályon készítette 1956-57-ben Varga Péter vezetésével. 1957-ben az ELTE Természettudományi Kar Fizikus szakán szerzett oklevelet jó minősítéssel.

A diploma megszerzése után sem szakadt el szülőfalujától.

„A szülőfalumba még az egyetem után is visszajártam paraszti munkát végezni, mert nagyon szegény családban nőttem fel, és szükség volt a segítségemre.”

Simonyi Károly meghívása alapján a KFKI-ban gyakornoki állásra jelentkezett, mert folytatni akarta a diplomamunkájában 1956-ban megkezdett kutatást. Ez azonban nem ment könnyen. Feljelentés nyomán azzal vádolták, hogy fegyveresen meg akarta dönteni a népköztársaságot.

„Mivel egyik barátomat nem sokkal korábban vitték el, és először majdnem halálra, aztán életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték (1963-ban azzal engedték el, hogy „bocsánat tévedés volt”) nem csoda, hogy megijedtem. Behívták az évfolyamunk párttitkárát, aki azzal magyarázta ki a helyzetet, hogy csak a rend fenntartására, a betörések megakadályozására törekedtünk. Nem is találtak vétkesnek, de mosolyogva közölték, hogy ezek után állásra ne számítsak. Közben azért dolgoztam az intézetben. Máshol sem jártam sikerrel, az 56-os „múltam” rákerült a káderlapomra.”

Végül Jánossy Lajos (a KFKI igazgatója 1956-1970 között) közbenjárására mégis felvették gyakornoknak.

A fizikában az volt az egyik fő kérdés, hogyan támaszthatók alá valódi kísérletekkel a kvantummechanika alapfeltevései, amelyek igazolására addig csak "gondolatkísérleteket" végeztek. A nagy stabilitás érdekében a föld alatt 50 méterre, a sziklába vájt laboratóriumba vizsgálták a fény kettős természetét.

1963-ban készített egy gázlézert, nem sokkal később egy rubin lézert (a legelsőt Theodore H. Maiman, 1960 készítette).

„Az embargó miatt persze az alkatrészeket sem lehetett behozni. Náray Zsolt Svájcból csempészte haza a rubinrudakat a zsebében, kenyérszeletek között.”

1963 után számos, egyre nagyobb intenzitású lézerberendezés került ki a keze alól itthon és a világ különböző kutatóhelyein Párizsban, Moszkvában, Novoszibirszkben és Montreálban is járt.

Tudományos eredményei közül kiemelkedik a sokfotonos, igen magas perturbációs rendű fotoeffektus kimutatása és az Einstein-egyenlet sokfotonos, mélyebb tartalmú formájának igazolása.

Szakterülete: a kvantumelektronika és kvantumelektrodinamika

Kutatási témája a foton-elektron kölcsönhatások, a kvantum-elektrodinamika és a szuperintenzív lézerimpulzusok.

1980-ban lett a fizikai tudomány doktora A fotoeffektus igen nagy fényintenzitások tartományában fellépő tulajdonságainak kísérleti vizsgálata ultrarövid lézerimpulzusok segítségével c. munkásságának eredményit összefoglaló tézise alapján.

„Nekem sokáig semmilyen tudományos fokozatom nem volt. Nem is szívesen vesződtem a disszertáció megírásával, és végül, valamikor 1975 után azt gondoltam: ha a Nobel-díjasok – Prohorov, Bászov, Bloembergen – megtisztelnek figyelmükkel, meghívásaikkal és az eredményeim nekik megfelelnek, akkor a cikkeim gyűjteményét adom be.”

1992-ben Tóth Csabával közösen a rendkívül rövid, attoszekundumos időtartam alatt felvillanó fényimpulzusok létezésével kapcsolatban dolgozott ki új elméletet, amely az attofizika tudományának megszületéséhez vezetett.

Olyan tudós volt, aki szinte az egész fizikát átérezte, a kutatás – mint az új tudás megszerzésének eszköze – volt az élete.

„Egy új jelenség igazságának első felismerése megrázóan mély, csodálatos intellektuális élmény (…) így kapcsolódhat össze a lélek a tudománnyal, akár klasszikus értelemben, akár a kvantumfizika szintjén.”

Díjak, elismerések:

„Minden szokásos díjnak és elismerésnek örültem, de a Nobel-díjasok levelei, gratulációi különösen sokat jelentettek.”

Kutatásaiért 2000-ben az MTA Fizika Díját vehette át, 2006-ban pedig Simonyi Károly-díjjal ismerték el eredményeit.

2014-ben Széchenyi-díjat kapott.

„Az első eredményeink után riportok készültek a rádióban, tévében, és ezeket még a falumban is látták-hallották. Amikor hazamentem, vasárnap délután odajöttek hozzánk az idős parasztasszonyok, parasztemberek, és visszaemlékezve a régi közös küszködésekre, elmondták, mennyire örülnek, hogy itt is megálltam a helyemet. Ezt tartom a legnagyobb elismerésnek és úgy érzem, hogy őket is képviseltem.”

Források:

https://wigner.hu/hu/memoriam-farkas-gyozo
https://kisnemedi.asp.lgov.hu/elhunyt-dr-farkas-gyozo
https://marcius15.kormany.hu/szechenyi-dij-2014
https://anno.kisnemedi.hu/2021/09/farka-gyozo-fizikus.html
https://www.termvil.hu/archiv/szamok/tv2007/tv0703/simonyi.html
https://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=12287