A 11. Piarista bál - igazgatói beszéd
A Piarista Gimnázium pedagógiai megújulását, célkitűzéseit és értékeit megvilágító igazgatói megnyitóbeszéd leirata azoknak (is), akik nem lehettek jelen a jótékonysági rendezvényünkön.
Főtisztelendő Püspök atyánk, tartományfőnök úr,
Kedves Bálozók – Szülők, Barátaink!
Pontosan 364 napja várom ezt a pillanatot… Így kezdtem a beszédemet a legutolsó bálban – három éve – 2020. február 1-jén, szombat este ugyanitt.
Akkor még nem is tudtuk, nem is sejtettük, hogy néhány nap múlva kénytelenek leszünk egy pusztító világjárvány legpusztítóbb hatásait megelőzendő bezárni az iskolát. Természetes, hogy báli mulatságokra sem jöttünk össze. Kezdetét vette életünk egyik legnehezebb időszaka, amely a közösségek, a családok és az egyén életében is rendkívüli kihívást jelentett.
Ma elmondhatom, hogy 3 éve várom ezt a napot! Részben azért, hogy újra együtt mulathassunk, részben azért, hogy elmondhassam Önöknek, az akkori báli gyűjtési célunk, a rekortán futópálya megvalósult. Elmondhatom, hogy sorozatban minden báli szándék, jótékonysági akció kivétel nélkül mind sikerrel zárultak. Wifi-fejlesztés, műfű, rekortán pálya, természettudományos labor. A közös és jó célok összefogásra, közadakozásra buzdították mindannyiunkat, kapcsolódtak szándékainkhoz cégek és piarista fenntartónk is. Eddig minden sikerült! Engedjék meg, hogy kiemeljem az egyik legjelentősebbet báli törekvéseink közül: a komplex természettudományos teremet. Nemcsak a tér, a pedagógia is megújult. Ennek köszönhetően a kémia órán kísérleti szigetek köré ülnek a diákok, csoportban dolgoznak, gyakorlatban sajátítják el a tudományt, tevékenykedés közben, élményeket szerezve tanulnak. Mindig örömmel számolok be a szülői értekezleteken az iskolai környezet fejlődéséről. Hosszú lista volt ez az elmúlt években. De mint a labor is mutatja, az új terek friss szellemű, új pedagógiát is kibontakoztattak.
Örömmel sorolom most az elmúlt időszak pedagógiai innovációit is, amellyel iskolánk korszerűbb és jobb iskola lett. Képzési rendszerünk kiemelt személyes figyelmet szentel a diákokra és egyéni tanulási útjukra. A ++ képzésünk a tanuló felelősségét és személyes motivációját szólítja meg. Az életpályatervezési tréning a nyelvi osztály első évében a piarista identitás növekedése mellett számos tervezési készséget fejleszt. A tanulásmódszertan tréning a kisgimnazistáknak fejleszti tanulási készségeit. A fakultációk gazdag kínálata az emelt szintű érettségikre készít. A döntéseket előkészítő és a tanulói ébredő felelősségre tudatosan építő belső vizsgarendszerünk rutinos, magabiztos vizsgázókat érlel 8 éve alatt, a 6 nyelv közötti választás páratlan lehetőség, akárcsak a külföldi tanulási lehetőségek, amelyekre az nyitott lehetőséget, hogy iskolánk ERASMUS akkreditált intézmény lett tavaly tavasszal. Pedagógiai megújulásunk egyik vetülete a 9.-es hittan, amely tematikájában különös figyelemmel van a diákok életkorukból fakadó szükségleteire. 11-ben is megújult hittan oktatásunk. A Hittárs képzésben a szolgálatnak, a tevékeny hitnek van kiemelt szerepe. Művészetterápiás foglalkozásaink alkotó alkalmaiban gyógyulhat az, aki művészi alkotásba fogalmazva szeretné kifésülni életének kuszább szálait. Mentorrendszerünk kíséri a nehézségekkel küzdő vagy megtorpanó diákokat, a TESZI és a Trastevere program a nehézségeket elszenvedő emberek felé fordítja diákjaink figyelmét, valamint a világ fájdalmas jelenségein változtatni vágyó diákoknak kínál feladatot. Osztályozó konferenciáinkon minden egyes diákról beszélünk, minden osztályfőnök személyes értékelést készít tanítványáról, egyéni fejlődéséről. Pályaorientációs hivatásnapunk pedig szépen összefoglalja azt, mennyire gazdag közösség iskolánk. Plenáris, közös programok után a meghívásunkat elfogadó szülőkkel és öregdiákokkal találkoznak diákjaink – választásuknak, döntéseiknek megfelelően.
Életpályájukról, hivatásukról, egyetemi tapasztalataikról mesélnek. Az év egyik legszebb napja ez, amikor generációk találkoznak egymással iskolánkban. Gazdag közösség vagyunk. És ez a különlegesen gazdag közösség találkozik ma is itt a bálteremben a jótékonyság jegyében.
Három évvel ezelőtt beszédemben a reformkort emlegettem fel. Azt a kort, amikor sok ember elhitte, érdemes tenni a változásért. Érdemes áldozni valamiért, aminek eredményéből még több jó, még több érték születik. Emlegettem Széchenyit, aki beutazta Nyugat-Európát, jelenségeket vizsgált, intézményeket tanulmányozott, hazajött és megvalósította őket itthon. Így lett Casino, Lóverseny, Gőzhajózás, Lánchíd, lett közvilágítás és még mi minden... Irigylésre méltó kor. Bátorította őket a meggyőződés, hogy amit csinálnak, az jó; fűtötte őket a tenni vágyás, tüzelte őket a hit, hogy a terveik megvalósíthatók. S keretezte a remény, hogy meglesz hozzá mindaz, ami a megvalósításhoz kell. Szép ez. Hasonlókat élünk meg mi is, amikor nagy terveket dédelgettünk az iskolában.
Ma nehezebb az élet, mint 3 éve volt. Ma bevallom, nem a reformkor hazafias lendületének pátosza fűt minket, bár ha az fűtene, nem fáznánk annyira. Járvány után, háborúban, egy világválság közepén vagyunk Ki tudja? Ma szűkebbnek tűnik a tér, fojtogatóbb a levegő. De nem csüggedünk, még ha okunk volna is rá. Reméljük azonban, hogy a holnapután jobbal fog várni. És azt is tudjuk, hogy a ma diákjának a ma jelenti az iskolai éveket, ők ma számítanak ránk.
Kedves Kollégáim! Most innen, a báli köszöntőmben is köszönöm a kitartásotokat, a munkátokat, az állhatatosságotokat, amivel minden nap a diákjaink és gyermekeink mellett vagytok. Hálásak vagyunk nektek, hálásak vagyunk értetek. Szimbolikus és szép gesztus a szervezők részéről évről évre, hogy vendégei vagytok a mai estének is.
Végül köszönetemet fejezem ki a bálszervező szülői közösség felé is. Közösségünk építéséhez a piarista bál is sokat ad. Köszönöm a bált szervező szülők áldozatos munkáját is. Jelképesen egy-egy csokor virággal köszöntöm a főszervezőket. Reni, Annamari, Tamara, addig gyertek ide! És köszönöm sok-sok szülőnek, aki munkájával áldozatot vállalt az estünkért, közös iskolánkért.
Nagyon jó szórakozást kívánok kedves mindannyiunknak!
