Nyári kalandok a NYEK-ben
A 2028c osztály tucatnyi diákjával július 16-án felkerekedtünk és tömegközlekedéssel Aggtelek felé vettük az irányt.
Az első pihenőt Egerben tartottuk, ahol hatalmas villámlás, égzengés és felhőszakadás közepette az egri strandot céloztuk meg. A füdőzés után a monotonnak nem nevezhető utazást folytatva, estére megérkeztünk az aggteleki Panoráma Üdülőhöz, ahol már finom vacsora várt minket. A fárasztó nap levezetéseként még egy kis esti mozgásra is maradt energiája a diákoknak. A fiúk fociztak, a lányok röplabdáztak. Első este még szinte látni lehetett köztük a demarkációs vonalat.
Másnap is szélsőségesen változó időjárás kísérte utunkat. Volt kánikula, égzengés, forró szél és kevés árnyék, na és persze a barlangban 10 fok. Ezen a napon is fürödhettünk, csak az izzadtságunkban. Az aggteleki Baradla barlang közép túráján vettük részt, ami a Vörös-tói bejárattól indul. A barlangi túra extrém hűsítést biztosított, és lenyűgöző látványt nyújtott, de amíg oda eljutottunk és aztán Jósvafőről vissza Aggtelekre, az nem kis megeröltetést okozott még a legedzettebbeknek sem. Ezen a napont több mint 14 km-t tettünk meg. A barlangban 594 lépcsőn is vezetett a túra. A felszíni túra legalacsonyabb és legmagasabb pontja között 160 m szintkülönbséget küzdöttünk le, időnként 26%-os meredekségű túraútvonalon (az útvonal átlagos meredeksége 7%). A csapat fáradtan ért vissza a szálláshelyre, majd egy-két óra pihenő után, a diákok újra a sportnak hódoltak, de már együtt röpiztek a fiúk és a lányok. Jót tett a hosszú túra a csapatépítésnek. Az éjszakába nyúló kártyaparti és társasjátékozás során is sokat nevettek együtt.
Harmadik nap délelőttje pihenéssel telt, majd ebéd után az aggteleki kilátó pontot kerestük fel a barlang aggteleki bejárata fölött (sok-sok lépcső árán). Menetrendszerinti busszal elindultunk Szögligetre. Nem kicsit nehéz áthidalni tömegközlekedéssel arra felé 20 km-t. Nekünk ez majdnem egy órába telt. Így elég kevés időnk maradt Szádvárat meghódítani. A várhoz vezető tanösvény 250 m szintkülönbséget hidal át, és az idő rövidsége miatt is ebbe tényleg belehaltunk, de odaértünk a fellegvárhoz vezető több mint 370 lépcsőhöz, és bevettük a várat! Rohamtempóban lefelé a buszt is elértük vissza Aggtelekre. Így szintidőn belül alig 3 óra alatt teljesítettük a túrát. A várhoz vezető erdei túra a nagy rohanás ellenére is elnyerte a diákok tetszését. Aggtelekre visszaérkezve, az esti tábortűz melletti vacsora, no meg a pillecukor sütögetés közben már a jövő évi túrát tervezgettük, ahol több erdei túra iránt merült fel az igény. Az esti röplabdázás és társasozás ezen a napon sem maradhatott el, nem is könnyítette meg a másnapi ébredésüket.
Negyedik napon a szálláshelyünk elhagyása után, kicsivel dél után értünk Miskolcra. Miskolctapolca természeti szépségei és fagyizás után várt ránk, a Miskolci Egyetemet látogattuk meg idegenvezetéssel. Hallottunk a selmeci hagyományokat ápoló szakestekről, balekkeresztelőkről, na és persze az egyetemi karok által kínált lehetőségekről. Kipróbálhattuk a pater noster liftet is. A vonat indulása előtt Miskolc belvárosának főteréről feltekintve az Avasi kilátóra is vetettünk egy pillantást. A Fő utcán sétálva láthattuk a Miskolci Nemzeti Színház klasszicista épületét és több 19. századot idéző házat is. A híres Villanyrendőrig gyalogoltunk, ahol villamosra szálltunk és a Tiszai pályaudvarról induló vonathoz mentünk. Még egy-két átszállás után kora este érkeztünk vissza Vácra. Így aki szeretett volna a Vigalom forgatagába keveredni, még az esti koncerteket elérhette.
CsV
